A táplálékok felszívódása és feldolgozása a szervezetben

Hiába fogyasztunk egészséges ételeket, ha azok nem emésztődnek teljes mértékben meg a szervezetben. Ha a tápanyagok nem jutnak be a vérbe és a szövetek, sejtek nem dolgozzák fel, akkor egy idő után tápanyaghiányra utaló tünetek lépnek fel. Az emésztés folyamata a szánkban kezdődik, a nyál amiláz nevű enzimje kezdi el a keményítő lebontását. Lenyelés után a táplálék a gyomorba kerül, ahol sósav és pepszin folytatja a megkezdett folyamatok sorát. Ilyenkor a szervezetbe került baktériumok a sav által elpusztulnak és megkezdődik a fehérje lebontása. Amint a táplálék elhagyja a gyomrot és a nyombélbe kerül, ahol a savasság bikarbonát kibocsátására serkenti a hasnyálmirigyet és a májat. A bikarbonát megemeli a táplálék PH-szintjét, vagyis lúgossá teszi, ugyanis a következő szakaszhoz ez a kémhatás szükséges. A máj az epehólyagon keresztül epesavas sókat bocsát ki, ezek segítenek emulgeálni a zsírokat, vagyis lecsökkenteni a zsírcseppek méretét. Ez a lúgosság egy jelzés a hasnyálmirigy felé, hogy felszabadíthatja az emésztőenzimjeit. Ezek az amiláz, proteáz és a lipáz nevű enzimek, a keményítőt cukorra, a fehérjét aminosavra, a zsírt pedig zsírsavra és monogliceridre bontják. Egyes enzimeket, amelyek a lebontás utolsó szakaszához szükségesek, maga a vékonybél fala választja ki.

Az alkotóelemekre bomlott táplálék a vékonybél falán keresztül szívódik fel a véráramba vagy a nyirokrendszerbe. A cukor és az aminosavak képtelenek segítség nélkül átjutni a vérbe, ebben szállító molekulák segítenek, úgy, hogy átemelik a belek falát borító hámsejteken, a túloldalon áramló vérbe.
A vitaminok a többi tápanyagtól eltérően szívódnak fel. A zsírban oldódóak a vékonybél alsó részében a zsírral együtt, ebből következik, ha bármilyen rendellenesség lép fel a zsír emésztésében, akkor vitaminhiányos állapot lép fel.

A vízben oldódóak nagy része a vékonybél felső részében szívódik fel, kivéve a B12 vitamint, ennek először össze kell kapcsolódnia egy „belső-faktor” nevű fehérjével, amelyet a gyomor választ ki.
Az ásványi anyagok némely formái savas környezetet igényelnek, ezért csak a vastagbélből képesek felszívódni.

Sok tápanyag természetes felszívódási aránya igen nagy határok között mozog, mert ha valamiből kevesebb van a szervezetben, akkor többet enged át a bélfal, ha pedig több, akkor pedig végighalad felszívódás nélkül. Több olyan ásványi anyag van, amelyek vetélkednek egymással a felszívódásért és gátolják egymást, pl. a magnézium és a kálcium. Ezért óvatosan kell bánni az étrendi kiegészítőkkel, mert felügyelet nélkül és hozzá nem értéssel több kárt okozunk, mint gondolnánk.