Aloé vera

Az aloé a legrégebbi gyógynövények közé tartozik, már Kr. előtt V. évezredben is használták. Nemcsak gyógyító, hanem mágikus erőt is tulajdonítottak neki. Jómódú emberek sírkamrájába is tettek belőle, mert az élet megújulásának szimbólumának tartották. Használták bebalzsamozásra és füstölőként. A gyógyászatban székrekedés, fejfájás vagy nátha ellen használták az ókorban is, de Kleopátra már a szépségápolásban is nagy hasznát vette: fürdőadalékként használta, hogy megőrizze bőre hamvasságát.
Annyi mindenesetre biztos, hogy sok hatékony anyagot tartalmaz, hiszen 160 félét különböztettek meg az elemzések során és ennyi szinte egyetlen más gyógynövényben nem fordul elő. Ezek közül kiemelkedő az egyszerű és összetett cukrok, enzimek, ásványi anyagok, vitaminok, aminosavak és más bioaktív anyagok, amik igen nagy jelentőséggel bírnak a szervezet vitalitásának, egészségének megőrzésében.

Néhány kivételtől eltekintve, - mint a poliuronid és a magnézium-laktát – a többi anyag más növényekben is megtalálható. Kiemelkedő ápoló, vitalizáló és gyógyító tulajdonsága az összes hatóanyag szinergikus hatására vezethető vissza.
 

Acemannon (poliuronid): A növény legfontosabb hatóanyaga, ami a hosszúláncú összetett cukrok csoportjába tartozik. Serdülőkorig a szervezetben is keletkezik, de utána leáll a termelődése ezért kívülről kell pótolni. Az immunrendszerre serkentő hatást gyakorol, - mivel minden sejtfalhoz eljut - ami a saját védekező erőnk erősödésében nyilvánul meg. Az egész test minden sejtfalában elraktározódik, így képez védőfalat a szervezetet támadó anyagok ellen. Jelentősen javítja a sejtlégzést, ezzel a méregtelenítő funkciók is javulnak.
Aminosavak: A létfontosságú fehérjék építőkövei. A 8 esszenciális aminosavból 7 megtalálható az aloé verában Ezeket a szervezet nem képes előállítani. Közülük a triptofán és a fenil-analin gyulladáscsökkentő hatású.
Antrakinon: Serkentik az emésztést és a belek perisztaltikus mozgását.
Keserűanyagok: Ide tartozik az erős hashajtó hatású aloin, amit csak gyógyszerészeti készítmények tartalmaznak. A kozmetikai illetve táplálékkiegészítőkből eltávolítják, bár nem lehet teljes mértékben kiküszöbölni, ezért enyhén fanyar ízek az aloé verás ivólevek.
Enzimek: Katalizátorként működő proteinek. A szervezetünkben a tápanyagok alkotóelemeikre bontása a feladatuk. Az anyagcsere szabályozásáért felelősek. Az aloéban 15 enzim van.
Zsírsavak: A zsírsavak, mint a koleszrerol, kompeszterol és béta-sziszterol gyulladásgátló hatásúak, így az összes ilyen folyamatnál eredményesen alkalmazható (égések, bőrsérülés, allergiás reakciók). A béta-sziszterol a zsírszintet kedvező irányban befolyásolja, ezért szívinfarktus megelőzésére kifejezetten ajánlott.
Szalicilsav: Az aszpirint is ebből készítik. Láz és fájdalomcsillapító hatása közismert.
Lupeol: Valójában klórvegyület, ami fájdalomcsillapító és fertőtlenítő hatású.
Magnézium-laktát: Ebben a formában más növényben még nem találtak rá. Csillapítja a fájdalmat és a napozás utáni bőrfeszülést enyhíti.
Ásványi anyagok: A szervezet zavartalan működéséhez nélkülözhetetlenek. A mesterséges úton előállítottakat a szervezet kevésbé tudja hasznosítani. Csak a növényekben történő előemésztés útján válnak feldolgozhatóvá számunkra. A kén és a magnézium-laktát a sebgyógyulásban játszik fontos szerepet.
Vitaminok: A fertőzések megelőzésében illetve a védekező rendszer erősítésében játszik szerepet. Az aloe vera főleg B-vitaminokat tartalmaz.
Nyomelemek: Igen kis mennyiségre van a szervezetünknek szüksége belőlük. Fontosak a sebek gyógyulásához és a gyulladásos folyamatok csillapításához.
Polipeptidek: 23különböző polipeptid meglétét mutatták ki a növényből. Ezek a hatóanyagok az immunrendszer működésének serkentésével a szervezet saját védekező erői mozgósítják.
Mukopoliszacharidok: Hosszú láncú cukrok, ezeknek köszönhetjük az immunrendszer stimuláló és sejtregeneráló hatást. Az acemannon is ezen cukrok csoportjába tartozik.