Csalán

Talán nagyanyáink még emlékeznek arra, mikor a csalánból leves vagy főzelék került az asztalra, ugyanis népszerű, egészséges paraszti étel volt. Nekem korántsem egy finom ebéd emlékei villannak elő, hanem az a veszettül égető fájdalom, amit akkor érzünk, mikor az ember lánya teljesen véletlenül beleesik a csalánosba. Azóta tudom, hogy sokkal komolyabb dolgokra való, bár akkoriban nem éppen hasznos gyógynövényünknek tartottam és meg voltam róla teljesen győződve, hogy a természet nem csupa jótékonyságra teremtette. Ma már tudom, hogy nem csak beleesni lehet, hanem kesztyűben, hosszú ujjú ruhában gyűjteni is, hiszen a felhasználására számos népi gyógymód ismert.

A csalán bőven tartalmaz vitaminokat, ásványi anyagokat. A-, B-, C- és U-vitaminokban gazdag. De mi is az U-vitamin? Felfedezésekor a tulajdonságai alapján a vitaminokhoz lett sorolva, de később kiderült, hogy a methioninsavak családjába tartozik. Általános kondicionáló hatása van, immunrendszert erősít, a sejtfalakat védi a sérülésektől, illetve megkönnyíti a regenerációjukat. Hegmentesen gyógyítja a fekélyeket, megszünteti a gyulladásokat és a genitális területek bakteriális betegségeit.

A csalán ásványi anyagokban is rendkívül gazdag, hiszen megtalálható benne a vas, a magnézium, a nátrium, a kálium és persze kovasav, kálcium és foszfor. Tehát a fiatal csalán nagyszerű hatóanyagai révén maximálisan ideális egy tavaszi kúrához, mert jól összevágva levesbe, főzelékbe vagy müzlibe keverve kiváló vértisztító, vérszaporító hatású.

Tudományos érvekkel alátámasztott tény, hogy a köszvényes fájdalmakat a csalánlé vagy a csalántea enyhíti. Bár hatása nem különösebben erős, de hosszú távú használata eredményeket mutat. A csalán bizonyos mértékű vizelethajtó tulajdonságokkal is rendelkezik és a magas vérnyomás kiegészítő kezelésére is javasolják - természetesen a kezelőorvos egyeztetésével. Terhes és szoptató nőknek egyáltalán nem ajánlott a használata, mert kimutatott tény, hogy a nyulaknál méhösszehúzódásokat idéz elő. Ne kockáztassunk!