Hajdina

A hétköznapi életben a gabonák közé soroljuk – hasonlóan fogyasztjuk lisztes magját, mint a búzáét -, de botanikailag a keserűfélék családjába tartozik. Alacsony terméshozama és nehéz hántolhatósága miatt nem a legnépszerűbb gabonafélénk, termesztése és fogyasztása elég kismértékű nálunk, de régen mindennapos eledele volt a szegényeknek. A hajdina főbb tápanyaga a szénhidrát, keményítő, élelmi rost – az utóbbi cellulózt, lignint és hemicellulózt tartalmaz. Igen jelentős vitaminforrás, szinte az összes B-vitamint tartalmazza. B1-, B2-és E-vitamin tartalma kiemelkedő. Kedvező élettani hatású biológiai anyagokat is tartalmaz, mint: flavonidokat és rutint.

Hatása:
A biológiai anyagok miatt igen hatásos a kapilláris vérzések és a sugárterápiás kezelések okozta egészségkárosodás ellen. A hajdinát, hajdanán őseink gyógynövényként magas vérnyomás kezelésére is használták. Rosttartalma miatt jól alkalmazható székrekedés és egyéb daganatos megbetegedések ellen. Rutinsav tartalma növeli az érfalak rugalmasságát. Főzetét lumbágó, menstruációs fájdalmak ellen is alkalmazzák.

Felhasználása:
Többszöri meleg vizes átmosással lehet enyhíteni jellegzetes illatán, ezután 20 perc alatt puhára főzhető kétszeres mennyiségű sózott vízben. A megfőtt hajdina nagyon hasonlít a tarhonyára, ehetjük kásaként, rakott ételnek vagy köretként pörkölthöz, salátához, sült zöldségekhez, illetve fűszernövényekkel ízesíthetjük, mint pl. bazsalikom vagy majoranna.

Édes hajdinakása:
20 dkg hajdinát pirítsunk 1-2 percig vajon, majd engedjük fel 6 dl tejjel és állandó keverés mellett főzzük puhára. Főzés közben ízesíthetjük mazsolával, aszalt gyümölccsel, édesíthetjük mézzel.