Hüvelyesek

Étkezésünknek nagyon fontos része a fehérjeellátásunk szempontjából a hüvelyesek. Igazából naponta 1-2 evőkanálnál nincs is többre szükség belőle, ráadásul, ha túl sokat eszük, akkor a sok fehérjét nehezen emésztjük meg. A hazánkban megtermő valamennyi hüvelyest elfogyasztjuk.

A föld egyik legolcsóbb fehérjeforrása a szója. A „föld adta húsnak” nevezik a távol-keleti emberek. Egyike azon növényi fehérjeforrásainknak, amely az emberi szervezet által elő nem állítható aminosavakat tartalmazzák. A szójababot mindig meg kell főzni, mert emésztést gátló hatású anyagot tartalmaz és ez a fehérjék lebontását akadályozza meg. A szójababból készült kiegészítők, ételízesítők nagyon hasznosak számunkra. Tengeri sóval, hosszas fermentációval állítják elő, elfogyasztva erősíti a bélflóránkat. Csak kész ételünkbe rakjuk bele, mert a B12 vitamintartalmát nem tesszük így tönkre. Szójababból készül a miszó is és tejsavas erjedéssel jön létre. Fél évtől egy évig tarthat a fermentáció. Leköti a szervezetünkbe kerülő radioaktív nehézfémeket is, így azok a széklettel együtt távoznak a szervezetből. Ha nem tudunk tofut – szójatúrót – beszerezni, akkor helyette bab, borsó, lencse is megteszi, hiszen ugyanazt a tápanyagokat képviselik.

A fejlődő országokat sújtó szegénység miatt a szójatermékeket hús helyett eszik, így ezek jelentik nekik a legfontosabb fehérje forrást. Az utóbbi időben felénk pedig ismét divatos lett a fogyasztása, ennek nem anyagi okai vannak, hanem trendi lett egészségesen, körültekintően étkezni.

Fontos kihangsúlyozni, azt azonban, hogy a kutatások szerint káros hatással lehet az agyműködésre a szójatermékek nagy mennyiségben történő fogyasztása. Tehát, mint mindenben, ismét fő a mértékletesség.