Medvehagyma
Allium ursinum L.
A medvehagyma erdeink aljnövényzetében található évelő tavaszi virág. Mint azt a neve is mutatja, a medvék rendszeresen fogyasztják, főként téli álmukból való ébredéskor, mintegy erősítőként. A medvehagyma április-május környékén virágzik fehér virággal. Illata és íze igen erőteljes, sokszorosa a fokhagymáénak. Jótékony hatással van a vérnyomásra és koleszterin szintre, hatóanyagai vértisztítók, baktérium és vírusölők, tökéletes méregtelenítő hatásúak.
A medvehagymát saját magunk is begyűjthetjük, csak ügyeljünk arra, hogy ne tévesszük össze a gyöngyvirággal, legkönnyebben az illata alapján lehet megkülönböztetni. Legjobb, ha virágzás előtt szedjük le a leveleket, frissen fogyasztva a leghatékonyabb, de kiszárítva is alkalmas mint fűszernövény. A tavaszi tisztító kúrákhoz a leghatékonyabb gyógynövény ólommentesítő hatása révén. A szezon végeztével keverjük fűszerolajba a többletet, így még hónapokig felhasználhatjuk.
A fent említett jótékony hatásokon kívül még ki kell emelni a medvehagyma gyulladás gátló hatását, ennek köszönhetően hajlamos a bőrbetegségek gyógyulását is elősegíteni. Megtalálhatók benne A-vitamin, B-vitamin, C-vitamin, magnézium, vas, cink, szelén, kalcium és niacin. Felhasználási területe sokrétű, alkalmas zöldköretként, salátába vagy levesbe ételízesítőként. Teaként is fogyasztható, továbbá bőrbetegségeknél vagy sebkezelésnél külső borogatásként is alkalmazható. A májusban megmaradt medvehagymát tálcás szárítóban szárítsuk ki alacsony hőmérsékleten, majd morzsoljuk le és zárt üvegben tároljuk.
