Szent benge

A föld legnépszerűbb hashajtója.
A spanyol felfedezők a XVI. Században állandó székrekedéssel küzdöttek. Nyugat-Kaliforniában, a helyi indiánoknak volt egy gyógyszerük erre, mégpedig egy szentnek tartott gyógynövényből készült tea. A spanyolok a gyógyulásuk hatására a növényt Szent kéregnek nevezték el és küldtek haza is a szerből, amit enyhe hatásának köszönhetően az Újvilág csodája-ként kezdtek el emlegetni.

1877-ben kímélő hatását dicsőítve házi patikákba ajánlották a szent bengét és a gyógyszergyártó cégeket bíztatták a növényből készült orvosságok elállítására. Az eklektikus orvosokkal egyetértenek a herbalisták arról, hogy helyreállítja a bél működését és székrekedés ellen ajánlják. A szent benge rengeteg hashajtó alkotóeleme. Olyan vegyületeket tartalmaz, ami a bél összehúzódásának serkentésével székelési ingert vált ki.

Ha hashajtóként szeretnénk használni, akkor főzetet kell készítenünk. Egy teáskanálnyi száraz kérget 3 csésze vízben forraljunk 30 percig – ebből lefekvés előtt fogyasszunk 1-2 csészével.

Két évesnél fiatalabbaknak ne adjunk, illetve idősebbeknek csak kisebb töménységű alkalmazását javasolják. Akiknek aranyerük, vastagbélgyulladásuk, fekélyük vagy más emésztőrendszeri problémáik vannak, azok ne használják. A terhes nőknek is ellenjavallott. Egészséges felnőtteknek a szokásos mennyiség biztonságosnak tekinthető. Gyógyszermennyiségnyit csak orvossal megbeszélve alkalmazzunk.