Szervezetünk tápanyagszükséglete

Születésünktől kezdve, illetve már az anyaméhben is táplálékra van szükségünk. Testfelépítésünk, növekedésünk, fejlődésünk, érésünk, kopások pótlása, az energiaellátásunk, a testhőmérséklet fenntartása, mind-mind a környezetből történő utánpótlást igényel. Így hozzávetőlegesen negyven féle anyagra van szüksége az embernek állandóan, hogy életben tudjon maradni. Sőt, keveset mondtam, hiszen többre lenne, de a többit a felvett táplálékokból a szervezetünk is elő tudja állítani. Ide tartoznak az energiát szolgáltató szénhidrátok és zsiradékok, amelyek között van olyan, amit a szervezet előállítani nem képes, és mivel ezek az életben maradáshoz szükségesek, esszenciális aminosavaknak nevezzük. Nélkülük a szervezet hiányállapotba jut és bizonyos életfontosságú fehérjéket nem képes előállítani. Tizenegy esszenciális aminosavat ismerünk.

Vitamin jellegű tápanyagok, csak táplálékkal juthatunk hozzájuk. Ilyen esszenciális zsírsav a kétszeresen telítetlen linolsav és a háromszorosan telítetlen linolénsav.

A szervezet ezeket sem tudja előállítani, tehát ez is táplálék útján jut be a szervezetbe. Egy részét a szervezetünk aránylag nagyobb mennyiségben igényli, ezeket makroelemnek nevezzük pl.: kalcium, foszfor, klór, kálium, magnézium, nátrium. Mikroelemeknek nevezzük azokat, amelyekből kevesebb mennyiséget igénylünk, de ezek teljes hiánya is működésbeli zavarokat okozhat, pl.: króm, mangán, cink, vas, molibdén, jód, fluor, szelén, réz, kobalt, kén. Talán a nikkel, ón, szilicium és vanádium is hasonló. A mikroelemeket nyomelemeknek is nevezzük, mivel jelenlétük csak nyomokban mutatható ki és szerepük pontosan még nem tisztázott az emberi szervezetben.

Szerves molekulák, némelyiket képesek vagyunk előállítani, de nagy részére ez nem jellemző. Két csoportba soroljuk őket, zsírban- illetve vízben oldódó vitaminokra. A vízoldékonyak kifejtik hatásukat, mikor már nem kellenek, akkor a vizelettel távoznak a szervezetből. A zsíroldékonyak közül az E- illetve a K-vitamin képes arra, hogy könnyen átalakuljanak, így szintén könnyen el tudnak távozni szervezetünkből. A D-vitamin sem okoz sok bajt, inkább zsírszövetekben raktározódik. Az A-vitamin túlzott felvétele és raktározása májnagyobbodást, halálos kimenetelű szövődményt okozhat.

A szervezet lassított égés útján fedezi a saját energiaforrásait. Mivel a felvett tápanyag jelentős részét elégeti, ebből képes életet fenntartani, mozogni, gondolkodni…Ezt a lassú égést a szerves katalizátorokkal – fermentekkel, enzimekkel képes megoldani. Az enzimek olyan szerves molekulák, amik időlegesen összekapcsolódnak a megváltoztatandó anyaggal és alacsony hőfokon, gyulladási hőfok alatt, 37°C-on viszi véghez a kémiai átalakulást (lassú égést, oxidációt). A feladat végzése közben nem használódnak el, ismét alkalmasak további reakció elősegítésére. Idővel azonban kiválasztódik a szervezetből, így pótlására feltétlenül szükség van. Nem mindig tökéletes a folyamat az oxidáció, illetve égés kapcsán. Idővel olyan oxigén is előáll, aminek nem páratlan elektronja van és ez igen hevesen próbál párt rabolni magának, ezáltal a szervezet alapvető vegyületeit károsítja. Ezt az agresszív oxigént nevezzük szabadgyököknek. Azokat a vegyületeket, enzimeket, amelyek ezeket a kószáló szabadgyököket elkapják, megkötik, antioxidáns vegyületeknek, gyökfogóknak, -csapdáknak nevezzük. Sajnos ilyen káros oxigének állandóan keletkeznek, így kaszkád reakciót idéznek elő, vagyis, ha kettészakít egyet magának, akkor a károsodott kezd el szabad gyökként viselkedni és a továbbiakban a szomszédos molekulában igyekszik párt találni magának. A C-vitamin a plazmában hat, az A- és E-vitamin pedig a lipoidmembránban képes antioxidáns hatást kifejteni, viszont az a baj, hogy egy molekulájuk csak egyetlen szabad gyök semlegesítésére szolgál – tehát nem elég gazdaságos a hatásfokuk.

A jó hír az, hogy a szervezetünkben akad néhány enzim, amelyek képesek arra, hogy az ártalmatlanítás közben ne változzanak meg, így egy enzimmolekula képes arra, hogy több száz szabad gyököt semlegesítsen.