Vízszennyezés napjainkban

Manapság van-e olyan ember, akinek az gondolata támad, hogy olyan időkben, mikor más azt is meggondolja, hogy csapvízből oltsa szomját, hogy egy patak vizéből igyon? Fogadok, hogy nem sok. Az aggodalom nem alaptalan, a feltételezés tényeken nyugszik.

Legdrágább természeti kincsünk a tiszta víz. A Föld felületének 71%-át borítja és ebből csupán 2,5%-a édesvíz. A földi élet elképzelhetetlen nélküle, biológiailag óriási jelentőséggel bír. Korunk egyik legnagyobb természeti problémája, hogy fogy, mégpedig vészesen. Az ivóvízhiány globális jelenség, jelenleg Afrikát és Dél-Ázsiát érinti legfőképpen. Most nem arról szeretnék beszélni, hogy mi mindenre használjuk fel, hanem, hogy mire nem kellene. Például arra, hogy mérgezzük – mert, mint tudjuk nincs olyan sok belőle. Az ipari és mezőgazdasági anyagok felelősek a legnagyobb szennyezésért. Nem bírom ki, hogy ne súgjam meg halkan, hogy az utóbbi viszi a pálmát a globális vízfogyasztás maga 70-80%-os felhasználásával. Szóval, ezek az anyagok eljutnak a talajvízbe is, ahonnan az ivóvizek többségét kitermelik. Folyóink minősége is jelentősen romlik. Vizeink túlnyomó része külföldről érkezik, sajnos már szennyezetten, erre aztán mi is ráteszünk még egy lapáttal az ammónia, nitrát- és foszfátszennyezés tekintetében. A hazai szennyezés oka, hogy nincs mindenhol kiépített csatornahálózat, a szennyvíztároló-kapacitás korlátozott és a szennyvíziszap tárolása sem megoldott. A lakosság alig kevesebb, mint 50%-a csatornázatlan területen él, tehát a szennyvíz közvetlenül a talajba kerül, ráadásul az emésztőgödrök sem mindig a kötelező szabványnak megfelelően készülnek, ezt azért mindenki tudja.

A mezőgazdaság növényvédőszer- és műtrágya felhasználása igen jelentős mértékben megnövekedett. A hanyagságból fakadó, indokolatlanul nagy mennyiségű adagolása miatt vizeink nitrát-tartalma nőtt. Káros hatásukat típusuktól függően tized, illetve század mg/l koncentrációban fejtik ki a szerves mikroszennyezők, fenol-vegyületek, ásványiolaj-származékok, felületaktív anyagok és növényvédőszerek. Több olyan rákkeltő hatású anyag van, amely a szervezetben felhalmozódik, és nehezen bomlik le. Hogy hol és milyen változásokat hoznak létre a szervezetünkben ezek az anyagok, az követhetetlen.

Közegészségügyi előírások szerint az alábbi tulajdonságokkal kell rendelkeznie az ivóvíznek:
• Színtelen, áttetsző
• Kellemes ízű
• Szagtalan
• Optimális mennyiségű kalcium és magnézium sók, hogy se túl kemény, se túl lágy ne legyen
• Kellemes hőfokú, 10-14°C-os
• A víznek nem szabad tartalmaznia fertőző, szennyező, az egészségre ártalmas anyagokat.

Igen sokan vásárolnak a fejlett ipari országokban kisebb-nagyobb teljesítményű vízszűrő készülékeket, az egészség jegyében. Mivel a víz ellenőrzött vízellátási rendszerből származik, igazából nem szükséges a csapvizet fogyasztás előtt tovább tisztítani. Ezek a berendezések tulajdonképpen gyakran rontják a víz minőségét, mert a teljes kalcium- és magnéziummennyiséget eltávolítják belőle. Ez is igen káros a szervezetre, mert a megszokott táplálkozásból nem jut elegendő mennyiség ezekből a létfontosságú anyagokból a szervezetbe.